Kedves Reggaeimádók,

azóta már biztossá vált, hogy a UB40 fellép, sőt egy egész raggea nap lesz a Szigeten a nulladik napon, azaz augusztus 10-én. itt a teljes hír:

Reggae örömünnep
Hatvanöt éve született minden idők legnagyobb reggae zenésze, Bob Marley, aki világhírűvé tette a reggae műfajt. Ennek apropóján, a születésnapot ünnepelve a Sziget is Reggae és Ska Ünnepeként szervez a fesztivál nulladik napján egy majd’ félnapos fiesztát, felvezetve azt a műfaj hazai képviselőivel, majd sorakoztatva a jeles nemzetközi sztárokat. Így a koradélután induló koncertet a hazai reggae alapvetése, az idén 25 éve örömzenélő Ladánybene 27, mely a magyarországi reggae-élet úttörőjeként írta be a nevét könnyűzenénkbe. 1991-ben megjelent bemutatkozó lemezük óta fáradhatatlanul járják a reggae birodalmát, s mi több, igazgatják is azt: tizennyolc éve működtetve az LB Nemzetközi Reggae Tábort. 1995-ben Jamaicába is eljutottak végre, és ebből az utazásból újabb hosszú menetekre való erőt tudtak meríteni – Van még a világon és Pozitív című – 1995-ben és 96-ban megjelent – korongjaik mellett egy Bob Marley-dalokból álló lemezt is készítettek, Bob Marley emlékére címmel. Azóta játszottak Carlos Santanával és a Wailersszel, a Reggae és Ska nagy ünnepén, a Szigeten pedig KRSA és a PASO Brass-szal kiegészülve vezetik fel a fieszta-hangulatot. Őket a színpadon a The Aggrolites követi. A Los Angeles-i csapat afféle stílusteremtő zenekara a kortárs reggae-nek: hozzá kötődik a „mocskos reggae” címke. A soul, a punk-rock, a ska és a reggae ötvözetéből születő zenéjével hét éve tűnt fel, és azóta megállás nélkül nő a rajongótábora. Ennek a mocskos reggae-nek ugyanis nem lehet ellenállni, mert ez olyan, mintha egyszerre szólna a Clash és Otis Redding. Három albumot már az asztalra tettek, és idén nyáron a Skatalites társaságában járják a világot, együtt keverednek hál’ Isten a Szigetre is. A Skatalites Jamaica függetlenné válása után, 1962-től afféle nemzeti tánczeneként robbant a ska, magába forrasztva a rhythm & blues, a dzsessz, az afrikai ritmusok és a calypso hagyományait. 1964-ben alakult, s az „arany” korszakában mindössze tizennyolc hónapig működött a zenekar, a hetvenes évek közepén azonban újra beindultak, s azóta töretlen a jelenlétük és a legendájuk, ugyan az évek múlásával nem egyszer végső búcsút kellett venniük egyik-másik társuktól. 2010-ben a Szigeten az eredeti felállásból négyen – Lester Sterling, Lloyd Knibb, Doreen Shaffer, Cedric Brooks – lesznek hallhatók, de hogy az összes nagy számukat lenyomják, arra így is mérget vehetünk.
A hatvanas évek kezdetén, mikor is a ska friss tüze égett Kingstonban, Frederic „Toots” Hibbert, Nathaniel „Jerry” Matthias és Raleigh Gordon zenekara, a The Maytals volt az első, amely a „reggae” szót használta a Do the Reggay című számában. A jamaicai ritmusok és ízek mellett ugyanakkor a gospel és a soul erős befolyása is érződött zenéjükön, sőt lényegében ettől váltak olyan jellegzetessé a roots-reggae színterén. A hetvenes években már Toots & the Maytals néven dolgozó együttes felállása bár gyakran változott, népszerűsége töretlen maradt. 2004-ben True Love, 2007-ben Light Your Light címmel jelent meg albumuk – 2010-ben pedig végre Magyarországon is bemutatkoznak. És természetesen egy ilyen jeles koncertfolyamból kihagyhatatlan a The Wailers, a világ legismertebb reggae-intézménye, mely világszerte több mint kétszázötvenmillió albumot adott el. Igaz, még azon a néven, hogy Bob Marley & The Wailers…
1964-et írtunk, amikor Bob Marley és néhány haverja a nyugat-kingstoni Trenchtown gettóban zenekart alapított The Wailin’ Wailers néven. Miután Marley megnősült és az Egyesült Államokba költözött, a formáció pályafutása megszakadt, 67-ben azonban Marley újra összehozta a Wailerst. 1972-ben Chris Blackwell kiadója, az Island Records szerződtette őket, és ezzel egy olyan út vette kezdetét, amely a reggae-ben azóta is példátlan. És bár a Wailers eredeti felállásából már csak a világ egyik legjobb reggae-basszusgitárosának tartott Aston „Family Man” Barrett játszik a zenekarban, a Wailers még mindig jönni, látni és győzni tud, s a legnagyobb slágereket a Szigetre is elhozza. Megvan annak a maga súlya, hogy a hetvenes évek végi Angliában arról a – UB 40 nevű és számú – formanyomtatványról nevezte el magát egy multikulturális felállású társaság, amellyel a munkanélküli segélyért lehetett folyamodni. Robin és Ali Campbell zenekarának a tagjai munkásszármazásúak voltak, de szerencsére úgy hozta a sors, hogy a segélyen kívül más választásuk is adódott: úgy döntöttek, hogy inkább zenekart alapítanak, gyerekkoruk óta tartó mániájuk, a reggae jegyében. 1980-ban megjelent albumuk kapásból az angol lista második helyére csöppent, és aztán a listán maradt hetvenegy hétig. Az ezt követő Present Arm ugyancsak a második helyen „végezte”, és harmincnyolc hetet töltött a listán. Ezt pedig már kirobbanó sikernek szokás nevezni a showbusinessben.
És még csak ezután következett (1983-ban) a Labour of Love című albumuk, melyen kedvenc dalaik reggae-változatát nyomták. Ez már listavezető volt, és tizennyolc hónapot töltött a legnépszerűbb korongok között. Ennek a három lemeznek a sikerét lehetetlen volt überelni, de arról szó nincs, hogy ezek sikeréből „élt volna” a későbbiekben a zenekar. A Labour of Love-nak történetesen még három lemeztestvére született. A 2005-ös Who You Fighting For? Grammy-jelölést is kapott, s mindeközben a legrangosabb fesztiválokon forgolódott a zenekar. Ennek a töretlen sztorinak az sem vetett gátat, hogy Ali Campbell 2008-ban szólópályára tért: a testvére, Duncan rögtön a helyére lépett, a 2010-es Labour of Love IV már vele készült. Egyszóval, nézhetjük bárhonnan, hatalmas buli előtt állunk…